Semmiség

Mivel kib@szottul fáj a fejem, és az agyi ereim lüktetésének számolásakor nem mindig tudom nyitva tartani a szemem, amikor be van csukva, akkor utazom… És most épp meghalni vágytam, mert tehetetlenségig süllyedtem, dühös vagyok és csalódott, persze csakis önmagamra…

>>>olvass tovább<<<

Éjszakai utazások? Utálom őket már....Próbálkozom visszaadni az élményt,de nem fog sikerülni...

1. A kadlott képű kollégával álmodtam, emlékszem szándékosan felcukkoltam , felidegesítettem, utaztam a buszán a lányommal, meg valami kisvasúton... aztán ráküldtem egy cingár szőke lányt, aki feleségül akart menni hozzá, de ez az ember őrjöngött...a végén rámászott a csaj, a pasi meg vadászpuskát fogott (nem először álmomban, az életben ugyanis vadász) és üldözött, hogy lelő végre.... egy ideig bujkáltunk előle, aztán meguntam felálltam, hogy lőj le ha akarsz... azt hittem, hogy nem meri megtenni... szíven lőtt... jó vadász.... nem tévesztett célt...

>>>olvass tovább<<<

reggel 3:30..csörög a privát mobilunk... aminek senki sem tudja a számát... kapkodva nyomom ki a "magánszámot" azonban rossz gombot nyomtam így hallani véltem egy női hangot,ami magyaráz valamit... Előzményként tudni, kell, hogy a saját mobilom is hivogatja valami elmebeteg barom, vagy.... vagy. Mire felveszem, csak hallgatás és utcazaj a másik oldalon....Azóta a magánszámot nem csörgeti ki a mobilom...

Elindulunk, szakad az eső...még be is érkezik egy gondolat, hogy taknyos az út...és a credo szarul fekszi a vizes utat... Paks előtt vészvillogós sor...fasza... 45 perc késéssel értünk az erőműbe...

>>>olvass tovább<<<

..mocskos szemét univerzális démonok... A mennyei fogadóirodák tömve vannak, és kigúvadt szemekkel nézik, hogy vajon újra és újra felállok-e, ha orra buktatnak.. ha keresztülhúzzák a vágyaim, ha a hozzám legközelebb állókba bújva akadályozzák, hogy megtegyem a lépéseim.. Amikor tavaly...ott ültem a telefonnal a fülemen...és sírva mondtam, hogy hiszek benne...egy őrültben, egy démonban, aki mindent el akart venni tőlem, hogy bizonyítsa semmire sem vagyok jó...és senkihez sem vagyok méltó...és akkor, minden erőmet összeszedve mondtam ki, hogy HISZEK BENNED...és a démonok kiszálltak a testéből s újabb bosszút forraltak...hogy megingatnak, hogy elveszik a hitem az emberekben....és megint itt vannak....és két lábon járnak, és én nem mehetek el úgy, sehova senkivel, hogy ne tudjanak róla...

>>> olvass tovább<<<

Most jöttem rá, hogy a napokban engem is "mesterségesen altatnak" Nem foghatom az öregségemre, hogy napközben, egyszerűen eldőlök és alszom... alszom, hogy ne érezzem....

Pedig érzem...csak tehetetlen vagyok....

Milyen vicces az Univerzum…A HITEM próbálja… Nem sokra megy ugyan, pedig az elmémen keresztül olyan érveket volt képes felsoroltatni, itt kb 5 perc alatt, hogy fel kellett kelnem, hogy az elalvás erőltetése helyett inkább ezeket a sorokat véssem kőbe itt éjszakának hajnalán…

>>>tovább<<<

....Bárgyú a lényem, azt is elfelejtettem reggel, hogy nő vagyok és a nők véreznek néha...és ha véreznek, nem lenne baj, ha használnának valamit ami felfogja a távozó mérgeket... Nos én erre csak most jöttem rá, miután a nagy utazgatásom után a cipőmben is tocsogott a vér... sebaj... azt mondták a hülyék a másik oldalon laknak..nos én onnan jöttem...

>>>olvasd tovább<<<

...az első spirálban...hatalamas élmény... elkezdett a testtudatom halványulni, és soha nem érzett tudatosan végigfigyelt átalakulás indult meg... olyannyira hirtelen, hogy a a lábujjaimmal kapaszkodtam a laminált padlón, hogy nehogy eldőljek... Kizáródott a külvilág, nem is billentem ki addíg, míg nem éreztem fizikailag, hogy mellettem nevetnek...Hatalmas pozitív élmény volt... >>>> nekem hatalmas önmegerősítés, hogy képes vagyok rá..mindenre képes vagyok.. mindenre...mert csak vágynom kell , hinnem és hálát adnom , hogy sikerült..mert már sikerült...megvan..ÉRZEM.

>>>tovább<<<

Városi liba vagyok, így mily keveset tudok a Természet apró jeleiből felismerni...pedig változik, nap mint nap...s a nagyobb változásokat, bizony elég hangosan hírdeti...

>>>tovább<<<

Bizonyára ismerős a kép, sokszor láttam megboldogult gyermekkoromban azt a képet, amiben riadt szemekkel fogadkozom, miközben a kutya szíjjával ütnek a hazugságokért, hogy „soha többé nem hazudok” vagy „ígérem megváltozom”..